Talán kicsit furcsa, de olykor szüksége van arra az embernek, hogy kicsit rendet rakjon maga körül. A rengeteg rossz tett vagy rossz döntés, vagy cselekedet nagyon rossz eredményeket szülhet, ahogy a népnyelv mondaná: "betellik a pohár". De hinni és bízni kell, és a legfontosabb: SOHA ne add fel!
Az én életem mint újságírói élet kicsit nyíltabb, közvetlenebb és talán nem is olyna egyszerű, mert ott vagyok az emberek tudatában, valamit gondolnak rólam, valamilyen kép kialakul a rajtam kívül álló emberekben. A megszólalásaim, a véleményeim, a másokról és világról alkotott képem visszaköszön az olvasóimban is.
Egyszer fent és egyszer lent
Vannak mélypontok az életünkben, amikor olyan dolgokat teszünk amit szégyenlünk és legszívesebben csak elrejtőznénk a világ elől, bezárnánk magunk után a kaput és soha nem nyitnánk ki. Lehet, hogy ez történt velem is. Elkedvtelenedtem, közben a világ szörnyű kíbokat élt át és én pedig nyitogatom lassan magam mögött az ajtót, amit bezártam.
Azt hiszem, hogy most már merek kilépni a kapun.
Elrejtőztem, hogy ne lásson a világ, mert nem jó dolgok voltak mögöttem. Most kinyíltak a kapuk, megoldód(t)nak a problémák talán és újra építem a szárnyaimat, amelyek letörtek.
Van elég baj a világban, azt hiszem ehhez képest az én problémáim eltörpülnek. Az pedig, hogy több száz ezren olvastok, minden problémát megold. Most felálltam, és bátran, merészen futok a jövőbe!
SÁ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.