Surányi Ádám újságíró Hivatalos honlapja

Mindig is megértettem azokat az embereket, akik vágytak a szabadságra, maguk mögött hagyták a város szörnyű, olykor mégis gyönyörű zaját.  Gyönyörű. Igen. Karácsonykor a csillogás, nyáron pedig a gyönyörű szökőkutak... de térjünk vissza, mivel jár a vidéki élet?

Mindennek meg van a maga szépsége. 

Lassan elérkezünk az év végéhez, itt kopogtat a szilveszter, sokak számára ez a nagy elhatározások, fogadalmak ideje, vagy egyszerűen csak a változtatásoké. Ilyen jelentős változtatás lehet például, ha valaki úgy dönt, maga mögött hagyja a városi élet zaját, zsúfoltságát, és kényelmességét, és vidéken, falun vagy akár egy tanyán próbál szerencsét. Számos ilyen történet van, közös bennük talán az, hogy nem annyira a romantikus elképzelések, mint inkább a tudatosság vezeti sikerre a kiköltözőket.

Csend, nyugalom, szabadság, természetközelség, egészségesebb környezet – talán ezek a leggyakoribb okai annak, ha valaki a városi helyett a vidéki életre vágyik. Persze a vágy, és az elhatározás, illetve még inkább a megvalósítás között hatalmas szakadékok tátonghatnak, és azok közül, akik már végigjárták az utat, talán senki nincs, aki azt mondaná, hogy mindez könnyű. 

Főleg, ha még korábban nem volt ilyenben részed. Ha volt, akkor sem egy egyszerű feladat.

Az önellátó gazdálkodás és egyéb érdekes életvitelek.

Veszünk pár állatot, mondjuk tyúkokat, hogy legyen tojás, kecskét, hogy legyen tej, macskát, hogy ne legyenek egerek, egy kutyát, hogy legyen egy társ.... tudnám még sorolni.

Más ez a vidéki élet. 

Nagyon jó, hogy az ember madárcsicsergésre ébred villamoscsörömpölés helyett. Friss levegőt szívhat, nem pedig a benzingőzt (bár egyesek szerint télen a falvakban sokszor nem is igazán jó a levegő, mert sokan a fűtéshez vegyes tüzelésű kazánt használnak). Csak kilépünk a házunk kapuján, és máris ott az erdő, mező, zöld növények, végtelen terek, ezzel együtt a szabadság érzése. Legtöbben szeretünk kirándulni, kimozdulni a természetbe, ilyenkor talán mindenkiben átfutott már legalább egyszer az a gondolat, hogy milyen jó lenne mindig itt lenni, ebben élni.

De a természetben való élethez az is hozzátartozik, hogy elsősorban az diktál.

A növénytermesztés fázisaiban az időjáráshoz kell alkalmazkodni, az állatokat pedig akkor is etetni, itatni, gondozni kell, „ha esik, ha fúj”, vagy épp farkasordító hideg van. 

Emellett a vidéki élet fontos tényezője a közösség, a kapcsolatépítés a helyiekkel. Egy szakadék is húzódhat az odaköltöző és a helyi lakosok között, ha ingázol az otthonod és a munkahelyed között. A szomszédaid tudják, hogy te lényegében csak aludni jársz haza.

Meg is érkeztünk a vidéki élet egyik legvonzóbb tényezőjéhez: a közösséghez. Legtöbben egyetértenek abban, hogy ez ott általában jobb, mint a városban, ahol sokszor még a szomszédainkat sem ismerjük. „A természetbe való visszatérés a közösségbe való visszatérést is jelenti, amikor a természetet keressük, rájövünk, hogy az emberi természet része a közösségalkotás” – vallja egy kiköltöző. A jó közösséghez nemcsak a baráti kapcsolatok, vagy egymás segítése tartozik, hanem olyan egyszerű dolgok is, mint hogy az emberek köszönnek egymásnak az utcán, bárkivel lehet néhány mondatot kedélyesen beszélgetni, sőt, a legtöbb kiköltöző közös tapasztalata, hogy még a hivatalokban is mások az ügyintézők, kedvesebbek, segítőkészebbek, mint a nagyvárosokban.

A vidékre kiköltözők ugyanakkor egy emberként figyelmeztetnek arra, hogy aki ezt a lépést tervezi, legyen tisztában azzal, mire vállalkozik. Elsősorban ne a falusi romantika vezesse, mert úgy esetleg csalódhat. Romantikára nem lehet egy életstratégiát alapozni, pláne gyerekekkel. Mielőtt valaki eladná már meglevő házát, lakását, és összecsomagolna, töltsön el némi időt a kiszemelt helyen, vagy bárhol vidéken, falun, vagy akár tanyán. Lehetőleg télen is. Egészen más kihívásokkal fog találkozni, mint a városban.

Mindannyian egy új világ megteremtésén fáradozunk, amely akár ilyen tettekben is megnyilvánulhat, mint hogy kiköltözünk a világ végére szerencsét próbálni. Lesznek, akik próbálnak lebeszélni. Biztosnak kell lenned magadban, hinned kell, hogy amit csinálsz nem őrültség, és ez nem mindig könnyű. De csak így élhetsz a magad számára tartalmas, és – minden nehézség ellenére – boldog életet.