Télies cikkek sokadalmával találkozhatunk akkor, ha az internetet böngésszük. Mindenki másképp készül fel a télre. A panellakásokban már felkapcsolták egy ideje a fűtést, a vidékiek egy nagy része már gondoskodott az otthoni tüzelőről, sőt a héten már megérkeztek a lakossági tűzifa pályázat eredményei is.
Kép: INTERNET
Fiam, kellene egy kis gyújtóst vágni, ó az **** verné meg, nem akar begyúlni ez az átkozott fa, mondtam apádnak, hogy idén szárazat vegyünk. – ismerős szavak ezek sok-sok vidéki számára.
A tél magával hozza a gyönyörű színét, a fehérséget, de e-mellett megannyi kellemetlen szituációval kopogtat az ajtónkon.
Sok-sok hajléktalan nem keres téli menedékhelyet, így az utcán kell elviselnie a hideget. Jönnek majd a cikkek a megfagyott emberekről és a kórházak sürgősségi osztályai is hamar betelnek a szerencsétlen emberek véletlen baleseteinek köszönhetően.
Sok ember fog a fehér ünnepen is egyedül, magányosan és éhesen lefeküdni. Hiába a sok-sok adománygyűjtés, hiába erősödik meg az emberek szeretete az ünnep kapcsán, nem mindenkihez jutnak el a „segítő kezek”.
Érdekes dolog ez a karácsonyi hajsza is, megnövekednek a vásárlók a különböző üzletekben karácsony előtt, ilyenkor még több embert vesznek fel a multik, karácsony után persze menesztik is őket.
Sokszor elgondolkozok rajta, hogy miről is szól az ünnep? A szeretetről? Az ajándékokról? Az éjféli miséről? Mindenkinek egy-egy kis részlet eszébe juthat ebből is – abból is. Manapság az emberek képesek elfelejteni ennek az évszaknak a varázsát és ennek a helyét felváltja a vásárlási láz, a hajsza a majd én megmutatom-ért.
A tél kezdete máris magával hoz egy új szereplőt, a havazást. Hólapátok százai fogynak ilyenkor az üzletekben, sláger lesz az útszóró só és hiánytermék a szánkó. Ezrek bajlódnak a nagyvárosokban a cipőjüket kifakító sóktól és több vidéki településen imádkoznak este azért, hogy reggelre megérkezzen a kenyér.
Sokan kezdik a reggelt az autójuk letiszításával és számtalan arc pirosdeden hányja a havat a garázs elől, más pedig a cipőjét szépítgeti a hideg sétára.
Vannak momentumai a télnek, ami mellet nem lehet elmenni, ebből csak párat elevenítettem fel, tudom, hogy a mai fiatal csak akkor olvas verset, ha a magyartanár ráparancsol, de én mégis megosztanék veletek egyet, hátha bejön tesó, aztán rápörgetsz a google-n.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
József Attila – TÉL
- Surányi Ádám -
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.