Érezni valamit mindig egy különleges dolog, érezni az ízeket, érezni a természet közelségét, az illatokat, a hangokat, vagy csak szimplán az utcán sétáló emberek viselkedését megfigyelni.
Számomra mindig is különleges volt ez utóbbi. Rengeteg helyen jártam már, nagy városok, közepes méretű városok, vidéki települések, különböző országok. Szeretek még most is kiülni egy padra és onnan figyelni az embereket, átszellemülni és figyelni a történéseket. Egészen különleges például egy nagyváros főterén figyelni az elhaladókat, más volt 5 évvel ezelőtt is. Ilyenkor elkalandozgatok kicsit, visszagondolok arra, hogy öt évvel ezelőtt az utcán az emberek beszélgetve sétáltak, a mostani képet nem írom le.
Ülj ki te is egy forgalmas helyre, figyeld az emberek kommunikációját. Ígérem, hogy meg fogod látni egy óra múlva, mennyit változott fél évtized alatt a kommunikáció. Ez jó vagy rossz? Közösségben lenni, személyesen találkozni jobb, mint egy virtuális világon keresztül tartani a kapcsolatot? Számít-e az, hogy videochaten látjuk egymást, vagy élőben?
Egy fotós elkezdett egy sorozatot készíteni arról, hogyan figyelnek inkább az emberek a telefonjukra társas szituációkban. A Babycakesromero nevű oldalon gyűjtötte össze a képeit.
A mobilok elterjedése előtt az embereknek nem volt más választása, mint hogy egymásra figyeljenek. Most viszont bármikor a kis képernyőkre menekülhetnek.
A múlt napokban olvastam arról, hogy néhány szakmának is végleg búcsút inthetünk éveken belül.
Veszélyes vállalkozás manapság jövendölni az emberiség fejlődéséről. A világ olyan tempót vett fel és olyan kiszámíthatatlan fordulatokon ment keresztül, hogy még a tíz-húsz éves előrejelzés is kockázatos. Mindazonáltal a Tomorrow Today Global amerikai jövőkutató központ szerint 2025-ben már nem lesz szükség több szakágazatra, mert robotok helyettesítik majd őket.
Nem jósolnak nagy jövőt a bankároknak, a személyi pénzügyi tanácsadóknak és a tőzsdealkuszoknak sem: helyükre algoritmusok lépnek. Amint a gépek megtanulják a pénzmozgásokkal kapcsolatos információkat kezelni, nélkülözni lehet az emberi tényezőt – véli a szakértő.
Hasonló veszély fenyegeti az ügyvédeket, könyvelőket, statisztikusokat. Coldrington szerint ez természetes folyamat, ugyanolyan, mint amikor 200 évvel ezelőtt az ipar elkezdte felszívni a munkásokat az agrárszektorból. Most a mesterséges intelligencia fosztja meg a cégeket a „fehér galléros” dolgozóktól. Aggodalomra persze semmi ok, mondja, hiszen a történelem azt bizonyítja, hogy amikor bizonyos szakmák kihaltak, mindig keletkeztek újak is helyette.
Surányi Ádám
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.